A Kosarassal háromszor próbálkoztunk. Először meghívott Portugáliába öt napra, mivel ott szeretett volna uniós céget alapítani, és személyesen jelen kellett lennie a papírok aláírásánál. Európában akart vadásztúrákat szervezni, tematikus utakkal, például Forma-1 látogatás meg lánykíséret. Mondjuk, az utóbbi mindegyik út része lett volna. Úgy gondolta, majd én biztosan segítek neki, önzetlenül. Aztán két beszerzett árlista után rájött, Romániában minden olcsóbb és egyszerűbb. Boldogan újságolta, hogy sikerült lefoglalnia egy apartmant a parton, Faroban, na, jó, ötszáz méter a víz, de a teraszról hallani a tenger morajlását. Majd én főzök, meg mosogatok, és várom őt egy szál kötényben, pucéran, szétterpesztett lábbal a konyhapulton. Ő meg portóit szürcsöl a kelyhemből, micsoda fogadtatás!

A pult még elmegy, egy alkalommal jó szórakozás, bár istentelenül tudja nyomni az ember fenekét a csempe, főleg, ha kilencven kiló nehezedik rá. A mosogatásra beugrott a Tervező, akivel a rövid hétvégi program része volt a veszekedés, hogy ki főzzön, és ki mosogasson, kézzel. Látszik, hogy férfiak osztogatják a Nobel-díjakat, tőlem a mosogatógép feltalálója biztosan kapott volna már egyet, mit tudom én, béke kategóriában, a házi béke biztosításáért. Javasoltam, vigye el inkább a nejét Portugáliába, biztosan örül majd, hogy más helyen mosogathat, fő a változatosság, én meg elutaztam Kutyuskához, amit persze közöltem is a Kosarassal.

Csak egy kicsit sértődött meg. Legközelebb Belgrádba utaztak valami meccsre az U17-es válogatottal, aminek a fia is tagja volt. Menjek el, várjam a szobában nemzeti szurkoló pólóban, az ágyra térdelve, a csapat nagysága előtt meghajolva, pucsítsak, amikor ő álló farokkal megérkezik. Megkért, vegyem meg a jegyem, és majd készpénzben kifizeti, nem szeretné, ha észrevennék a számlakivonaton a gyanús vásárlást. A magánkártyáját a felesége is használja, a cégeset meg a titkárnője ellenőrzi, aki jóban van a nejével, feltűnne neki, hogy nem ő foglalta a jegyet és hiányzik a számla. Másnak nem teszem ezt meg, mivel az utazások általában csak álmok, a tervek túl gyakran változnak, köddé válnak, hát még, amiért erőfeszítést sem tesznek a férfiak, azt adják fel a leggyorsabban. Kosarast a barátomnak véltem, mégis húztam-halasztottam a helyfoglalást. Egyik reggel lélekszakadva hív a kocsiból, ugye nem vettem meg még a jegyet? Mivel tegnap megküldték a programokat, nagyon sűrű, szinte mindenhova együtt mennek, nem tudna elszakadni a csoporttól, én meg nem lehetek velük, mert ott lesz a fia is. Pedig szívesen megismerném, annak ellenére, hogy nem szeretek tanár nénit játszani.

Egy darabig nem beszéltünk, megsértődtem, nem kicsit. Aztán, mikor hosszú üzengetések, könyörgések után végre szkájpoltunk újra, és a nagy, gömbölyű fenekem látványától két perc alatt kész volt, hirtelen felsikoltott, nee. Mi történt, aggodalmaskodtam. Az az idióta tyúk, a lányom, beletolatott a kerítésbe. Ugyanis a garázsba bújt el, hogy nyugodtan liheghessen meg nyögdécselhessen beszélgetés közben.

Amikor két éve Szaúd-Arábiába költözött, megszaporodtak a hívások. Álom utakat tervezgetett, hogy elugrunk egy hétvégére Dubajba, vagy Qatarba. Mivel Dubajban már többször megfordultam, Dohát forszíroztam. Egészen addig, míg el nem árasztották a netet  egy brit párról szóló hírek, akik vakációzni mentek Qatarba. Még nem tartottak esküvőt, de már eljegyezték egymást, persze külön szobát béreltek, közös ágy ott csak házasoknak jár. Balszerencséjükre a szobalány rájuk nyitott, mikor a fiú szobájában szeretkeztek. Paráznaság miatt azonnal börtönbe hurcolták mindkettőt, az angol kormány próbálja enyhíttetni a büntetésüket. A saria büntetési tétele erre a vétségre huszonöt botütés. Lemondtam az álomutat, idén a Kosaras Somorjával próbálkozik, ott rendezik a NOB előkészítő kongresszusát.

Az emberi test hatvan százaléka víz. Szóval uborkák vagyunk aggodalmakkal.