Dubajozás (I.)

nem csupán egy kellemes nyaralás a Perzsa-öbölben, bár lehetne az is. A mai magyar valóságban ez a fogalom azt jelenti, hogy kellemes külsejű, jó testű, szolgálatkész, fiatal, (esetleg csupán annak tűnő), lányok, megfelelő juttatás ellenében szórakoztatnak gazdag arab vagy külföldi üzletembereket, médiasztárokat, arisztokratákat, ingatlanmágnásokat, focistákat. A legfiatalabb, legnaivabb kezdő egyetemisták általában szállodák és egyéb trendi helyek bárpultjánál pózolnak, és mindent megtesznek azért, hogy a vendég minél több pénzt hagyjon ott. Ezért a munkáért heti ezer Euró fizetés jár, természetesen mind a férfiak, mind a lányok többet szeretnének. A következő fokozat az alkalmi prostitúció, melyik lány tudna ellenállni a vonzó ajánlatnak, hogy kereshet akár háromszor-négyszer ennyit is, egyetlen éjszaka alatt, csak fel kell menni a vendég szobájába? Úgyis csak egyszer történik meg, úgysem tudja meg senki. Innen már nincs megállás, mert Dubajban amilyen könnyű pénzt keresni, annál csak elkölteni könnyebb ezeket a, Forintra átszámolva szédítő, összegeket. Az álom csúcsa, ha a lány tényleg gyönyörű, egy meghívás a sejk privát partijára, ahol húszezer Euróért minden megtörténhet. És meg is történik.

54691627_m.jpg

 

De én nem ezért vágytam Dubajba, hanem, hogy láthassam, mit műveltek a mezítlábas, kecskepásztor beduinok negyven év alatt a sivatagból. (Jórészt szerencsétlen pakisztáni és bangladesi vendégmunkások vére és verejtéke árán, de ezt most hanyagoljuk.) Hogyan nőttek ki hűs, márvány felhőkarcolók a forró homokból, hogyan szokták meg az elegáns, szűk, Gucci cipők viselését a gyalogláshoz szokott lábaikon a helyiek. Így, amikor Mr. Bond hónapokkal a lisszaboni randevú után előkerült, nem játszottam a sértődöttet egy pillanatig sem. Végighallgattam, hogy hosszú ideig nem értette, mi történik vele. Minden éjszaka rólam álmodott, a kerek, meztelen fenekemről, a csupasz puncimról, ahogyan kiszívom belőle az összes nedvet és energiát, szó szerint és átvitt értelemben is. Megálltam, hogy ne vágjak közbe, vajon ezt miért nem tudatta velem? Hiába szedett össze mindenféle nőcskéket az útjai során a szállodákban és a bárokban, akik szintén szőkék és nagy seggűek voltak, egyik sem tudta kielégíteni, folyton engem keresett bennük, néha még a farka sem állt fel. Pedig egy magyar pultos lányt is megdöngetett egy londoni pub mosdójában. Nem jegyeztem meg, akkor miért nem próbálkozott az eredeti változattal? A nyavalygás végén levonta a konklúziót, ő biztosan szerelmes belém, pedig még soha, senkibe nem volt szerelmes az eltelt harmincöt éve során, a gyermeke anyjába sem. Hoppá, új infó, felesége és gyereke van, nem tettem szóvá. Muszáj találkoznunk, ő ezt már nem bírja.

 

Rendben, vágtam rá azonnal, de csak akkor, ha én határozhatom meg a helyet. Szuper, két hét múlva szabadságra utazik Nizzába, menjek vele. Ezen a ponton már nem tudtam tartani a számat, ha annyira szerelmes, hogy képes még további két hetet szenvedni, ráadásul én pont akkor költözöm, hosszú ideig nem tudok sehova sem mozdulni. Most és Dubaj, vagy felejtsen el. Sóhajtott egyet, belátta, hasztalan vitázik. A hétvégén Abu Dhabi-ban van üzleti ügye, jöhetek, de csak 3 napja lesz, és dolgoznia kell, magamra hagy majd a tárgyalásai idejére, Abu Dhabi csak negyven perc kocsival. Semmi egyebet nem kérdezett, ezek szerint gondosan őrizte az adataim, mert fél órán belül küldött egy méreg drága jegyet Dubajba, no, nem biznisz osztályra, ezen a fapadoson olyan nem létezik.

 

Nincs azzal baj, hogy egy jókislánynak van rossz oldala is.