Mikor reggel felébredtem, Mr. Bond már sehol sem volt. A konyhasarokban találtam egy kis müzlit, és csináltam magamnak egy undorító neszkávét. Majd később eszem valami rendeset, ha Bond előkerül. A nap hét ágra sütött, gyorsan csekkoltam az Iphonomon, 34 C, délelőtt tizenegykor. Ideális medencéző idő! Mivel tenger távol-közel sehol, fellifteztem a tetőre. Onnan sem látszott a part, valószínűleg a szállodát csak üzletemberek használták, akiknek teljesen mindegy volt, mit bámulnak az ablakukból. Alaposan körülnéztem, de mindenütt mecsetek tornya, meg daruk ágaskodtak.

Beleuntam, kerestem egy szabad napágyat, amit igazán könnyen megoldottam, mivel az összes üresen várt, a máshol megszokott foglaljuk le a helyünket reggeli előtt egy törölközővel helyzetnek semmi nyoma. A medence hat tempó hosszú, négy tempó széles, legalább vízi mentő nélkül sem fulladok bele, nyugtattam magam. Olvasni kezdtem, mert azt az eddigi útjaim során megtanultam, könyvek nélkül soha, sehova nem megyek, gyakran jobb társaságok, mint az aktuális partnerem. Kár, hogy a férfiakat nem engedi a társkereső értékelni legalább titokban, öt csillaggal, meg részletes jellemzéssel. De ha már bővebben nem írható körül az illető, a főbb szempontok alapján lehetne pontozni: szexuális aktivitás, szórakoztatóság és nagyvonalúság.

Tíz perc után megjelent egy pincér, aki megkérdezte, óhajtok-e valamit. Megköszöntem, udvariasan elhajtottam. Három perc múlva érkezett egy fehér ruhás pakisztáni alkalmazott, aki a medence vizét kezdte méricskélni, különböző mintákat vett, majd az adatokat feljegyezte egy táblázatba. Mindezt kínos lassúsággal. Közben kedvesen invitált, nyugodtan menjek be úszni, nem zavarnám a munkáját. Inkább olvasok, válaszoltam. Miután végre távozott, felbukkant egy barna ruhás indiai. Műanyag kosarába metszette a dézsás növények elnyílt virágait, majd a lehullott szirmokat seperte fel. Tartottam tőle, hogy levágja az ujját, mert a növények helyett engem bámult folyton. Fél óra múltával már nem volt mit vagdosnia, a kicsinyke teraszon csupán nyolc dézsa fért el, kénytelen-kelletlen távozott. Úgy gondoltam, nem várom meg, éppen kinek akad ismét halaszthatatlan dolga itt, mert már biztos voltam benne, a melósok leadták egymásnak a drótot, egy szőke nő bikiniben napozik odafönn. Inkább lementem a szobába. Bond még mindig nem ért vissza, küldtem neki egy üzenetet, vajon mikor várható, és elhatároztam, mélyen hallgatok a medencés sztoriról, semmi szükségem egy cirkuszra. Azt válaszolta, fogalma sincs, de pár óra még biztosan, menjek át nyugodtan enni a szemközti bevásárlóközpontba.

Út közben megfigyelhettem, milyen hasznos a híres légkondizott buszmegálló: az emberek úgy szorongtak a kis plexi kalitkában, mint az olajos heringek, de legalább nem kaptak hőgutát, mert a busz a kiírthoz képest már legalább húsz percet késett. És az is feltűnt, inkább európaiak várnak a buszra, mint helyiek. A centerben fagyó hideg volt, előkapartam a sálam a táskámból. Észrevettem egy ismerős arcot, rájöttem, a vöröses-szőkés férfi a buszra várakozott. Vettem egy mangólét, ő utánam narancsot rendelt. Biztosan szomjas lett a felesleges várakozásban. A Mekiben én soármáztam, ő bigmekezett. Ebéd után a folyosón meg-megálltam a kirakatoknál, és hátranéztem. Ilyenkor ő is meredten bámulta az előző üzlet üvegportálját. Ez így folytatódott két emeleten keresztül, elhatalmasodott rajtam a paranoia, bemenekültem egy Zarába. Azon kívül, hogy feltűnt, minden másfélszer annyiba kerül, mint otthon, vagy bárhol Európában, az is világos lett, rossz boltot választottam, mert a szőke itt is az árnyékom maradt, mint egy biztonsági őr. Bugyis üzletbe kellett volna beslisszolnom. Állandóan a férfit lestem, nem élveztem a vásárlást, elhatároztam, hogy visszamegyek a szállodába. Ugyan a háromszáz méter körüli úton, az épületen kívül még rám támadhat, de nem akartam maradni. Szinte rohantam, inkább futás volt, mint gyaloglás, éreztem, a hátamon csorog a veríték, a derekamra csöpög, majd a bugyim alá szivárog. Bond azt hiszi majd, ennyire kívántam. Csak a szálloda parkolójában mertem visszanézni. Az idegen a zebra túloldaláról bámult rám.

Nem tudok mindenkit boldoggá tenni, nem vagyok Nutella.