Korábban sohasem jártam a stanstedi reptéren, de Szoftveres egy ide tartó járatra foglalt helyet, mondván, Londonnak ez a része van hozzá a legközelebb. Igazából nem értettem, mihez képest közel, mivel Manchesterben élnek, és feltételeztem, hogy nem oda szeretne engem vinni. Manchesterben sem jártam még, annyit hallottam róla, gyakran szeles és esős, és a hőmérséklet nem nagyon megy 20 fok fölé, nem az én kedvencem. De a reptér sem, amit alaposan megismertem a két óra várakozás alatt, ugyanis Szoftveresnek London ellenkező részén kellett valami ügyfélnél hibát elhárítania, így át kellett vágnia az egész városon a csúcsforgalomban. Magam után húzva kis, gurulós bőröndömet, beültem egy kávézóba, megittam egymás után két feketét, majd kellőképpen felpaprikázva megkerestem a mosdót. Egy óra fel- s alámászkálás után, végigültem a pici váróterem minden zugát, már az összes biztonsági őr engem követett. Ugyan szőke orosz nőnek vélhettek, de ki tudja, jobbnak látták megfigyelni engem, hátha annyira hülye vagyok, hogy elfogadtam egy bombát és felrobbantom az egész kócerájt.

Egy óra után már rettentően untam és kényelmetlenül éreztem magam, ezért a szkájszkenneren megnéztem, melyik budapesti járatra van hely, és mennyibe kerülne. Három óra múlva visszarepülhettem volna, nem túl olcsón, de még mindig kevesebbért, mint amennyibe került volna egy éjszakát eltölteni a reptéri szállodában. Szidtam magam, amiért nem figyeltem a jelekre, és nem fordultam vissza már Ferihegyről, amikor kiderült, hogy Szoftveres semmiféle csomagot sem foglalt a jegyemhez, csak az ingyenes hátizsákot vihettem volna fel. Mit is gondolt, két napig egy bugyiban leszek, semmi szexi holmit sem hozok magammal, vagy csupán meztelenül fetrengek az ágyában?! Mielőtt megvettem volna a jegyem haza, üzenet jött tőle, várjam a bejáratnál, hogy legalább ne kelljen parkolóhelyet keresnie. Még fél órát napoztam kinn, tűrve a reptéren dolgozó vagy utazni szándékozó indiai férfiak vizslatását. Mikor végre megérkezett, angolokhoz nem illően szabálytalanul parkolt, és engesztelésül elvitt egy tengerparti kis városba. Karon fogva andalogtunk a színes házak között, a szél cibálta kék mintás selyemsálam, és egy napsütéses teraszon ettünk tengeri herkentyűs szendvicset. Kedves volt és jó társalgó, ráadásul nagyon kanos, lenyugodtam. Mikor már végképp nem bírt magával, gyorsan elfuvarozott a Novotelbe. A recepción megkért, üljek le a lobbiban, míg ő elintézi a bejelentkezést, de minél távolabb, hogy a recepciós ne lásson. Túl fáradt voltam, hogy ezen fenn akadjak.

A szobába érve azonnal levetkőzött, lezuhanyozott. Továbbra is tetszett nyúlánk alakja, egyedül a bőre zavart, az ötvenesekre jellemző élettelen, kezdeti ráncos pergamen, amit talán genetika, vagy a mozgás hiánya okoz. Azonnal nekifogott álma megvalósításának, és a számba tuszkolta a farkát. Nem kellett sokáig ügyködnöm, pár perc után elsült. Én kéjesen elterültem az ágyon, felkínálva magam neki, hogy most ő kényeztessen a szájával, de zavartan visszautasított, mondván, undorodik. Nem tőlem, a nyalástól. Aztán jóvá tette, mert lenyomtunk három-négy menetet, eléggé fáradhatatlannak bizonyult. Az egyik szünetben megkérdeztem, mikor szeretkezett utoljára a nejével, csak mert ennyire kiéhezett. Már évek óta hozzá sem tud nyúlni, mert a felesége tipikus iráni nő, gyerekszülés után rettentően elhízott, száz kiló körül mozog, őt már nem tudja felizgatni. És a felesége sem igényli a szeretkezést, nem akar több gyereket szülni.

A szex folytatódott, meg a furcsaságok is. Vacsorára nem a hotel éttermébe mentünk, pedig szívesen mulatoztam volna a híres bárban, hanem az egyik ügyfelétől rendelt indiai kaját. Reggelinél, mikor bemondta a szobaszámot, a hostess a fejét ingatta, Szoftveres gyorsan egy húsz fontost csúsztatott a pultra. Kellemetlenül éreztem magam, alig ettem, ő noszogatott, hogy nyugodtan vegyek, már kifizette. Gyilkos pillantásokat vethettem rá, mert lázasan magyarázni kezdte, hogy a felesége is a cégnél dolgozik, ő intézi a könyvelést, valójában a vállalkozást a nő örökölte a szüleitől. Szigorúan ragaszkodik hozzá, hogy mindent a céges kártyával fizessen ki, a fogyasztásairól hozzon áfás számlát a cég nevére, és mivel gyakorta megesik, hogy egy távoli vevő meglátogatásakor nem tud hazamenni, abban a szállodában töltse az éjszakát, amivel szerződésük van, mert így jóval kedvezőbb árat fizet. A neje minden számlát átvizsgál, mint a legprecízebb detektív, ezért nem foglalhat két ágyas szobát, nem vacsorázhat velem a szálloda éttermében, mert itt részletesen feltűntetik, milyen fogásokat ettünk. Mrs. Szoftveres sohasem hinné el, hogy képes volt két főételt megenni.

Ha a fű férfi lenne, nem lenne vele semmi baj. De a fű nő.