Olcsó bélszín híg leve

A randevú szó francia eredetű, jelentése találkozó, találka, leegyeztetett időpont. Franciaországban bármilyen találkozót értenek alatta, magyarul a randevút inkább négyszemközti, bizalmas, általában romantikus töltetű dologra használjuk, üzleti megbeszélésre semmiképp. Az más kérdés, hogy a tárgyalások gyakorta végződnek intim együttlétben.

img_0876.jpg

Nőkkel szeretek találkozni, ott egyértelműek a szabályok. A vacsora esti étkezést jelent, a koktélozás pedig színes, cukros, alkoholtartalmú löttyök elfogyasztását. Nem kell tövig rágni a körmöm, vajon fel- és elhív-e ma az áhított hím, egyszerűen ráírok a barátnőmre, van-e kedve és ideje rám. Ha elkések, megértően fogadja, mert tudja, milyen nehéz az iskola mellett parkoló helyet találni, meg, hogy a fodrászom sosem tartja be az időpontjait, mire én délutánra odaérek hozzá, már órás késése is lehet. Egy csajnak csupán üzenek, tegyük fél órával későbbre, sohasem képzeli azt, biztosan át akarom vágni, és nincs is kedvem randizni vele.

 

A barátnőm, az egyik legjobb, a tengerentúlon (is) él. Havonta, pár havonta változtatgatja a lakóhelyét, éppen hol jobb az időjárás, vagy a felvevőpiac, merre mozognak a turisták. Megteheti, hogy utazgat, nincs gyereke, a kutyájára a szülei vigyáznak, és a kiegészítőket, amiket tervez és gyárt, bárhol elő tudja állítani és eladni. Viszont a kapcsolatainak nem tesz jót, hogy nem ül huzamosabb ideig a seggén, illetve, amikor már éppen kialakulna valami, akkor tovább áll. Persze, rengeteg izgalmas, egy éjszakás, egy hetes kalandja van, de már vágyna valami stabilra, akihez lenne értelme rendszeresen elutazni, visszatérni.

 

Éppen ezért megismerkedett a neten egy spanyol anyanyelvű férfival. Nem társkeresőn, hanem a facen, a barátnőm termékeit dicsérgette, a gyakori kommentjei után kezdtek el beszélgetni. A férfi sokat és szeretettel beszélt a családjáról, anyukájáról, nagynénjéről, és a kutyájáról, akit a szülei gondoznak. A barátnőm szíve megdobbant erre a hírre, mert örökös lelkiismeret-furdalása van, hogy a beteges és öreg ebet magára hagyja, mindig retteg, hogy mire legközelebb hazaér, az állat már jobb létre szenderül. Miután látta, hogy a férfi hasonlóképpen tökéletlen, és ugyanazt a bűnt követte el, mint ő, rövid unszolás után beleegyezett egy randevúba. Persze, amennyire tudta, lecsekkolta a facen a férfit, de nem igazán izgult, Atlanta egyik felkapott steakházába hívta vacsorázni, ha mégis pszichopatának tűnne, egyszerűen faképnél hagyja majd.

 

A barátnőm a vacsora elején nagyon elégedett volt, a pasi kellemesen nézett ki, jókat nevettek, a legjobb minőségű, legdrágább bélszínt rendelte magának, szóval az anyagiakkal sem lehetett gond. Szinte már európai módra, ínyencként választott az ételhez tökéletesen illő bort is. A besztim csak Cézár salátát evett, némi marha feltéttel, nagyon lassan bontja le a tápanyagokat a szervezete. A vacsora végén a férfi elnézést kért, és kiment a mosdóba. A barátnőm lőtt pár szelfit az étteremben, feltöltötte az instára, majd mikor a férfi még ekkor sem ért vissza, megnézte a facebookját is. Húsz perc elteltével kezdett aggódni, talán nem elég empatikus, és nem vette észre, hogy a partnere rosszul van. Odahívta a pincért, rákérdezett. Oh, az urat sürgős műtéthez hívták, ezért el kellett rohannia, azt mondta, majd Ön rendezi a számlát. A barátnőm kukán bámult, majd közölte, hogy tudomása szerint a férfi biztosítási bróker, csak reméli, nem műt meg senkit. Közben megjelent az üzletvezető, aki felajánlotta, hívják ki a rendőrséget, és így csak a saját részét kellene a lánynak kifizetni. A számla, a salátának hála, száznyolcvankilenc dollárra rúgott. A barátnőm vörös fejjel nyelt egyet, nem szükséges feljelentést tenni, és kifizette az egészet. A következő napokat fogyókúrázással töltötte, mert ez volt a teljes heti kosztpénze.

 

Két hét múlva tele volt vele a net, meg a lapok, hogy elfogtak egy csalót, aki fizetés nélkül,  törölközővel a fején, akart meglépni egy fodrászatból. A rendőrőrsön kiderült, már több feljelentés is van ellene, mert rendszeresen a számla kiegyenlítése nélkül hagyta magára a vacsoravendégeit. A barátnőm pasija volt, természetesen.

 

Most gondoljatok csak bele, mennyire melós lehetett ez, ha rossz nővel kezdett, akit nem sikerült elcsábítani, vagy csupán túl elfoglalt volt, ugrott a vacsora.

 

A férfiak szerint mi, nők, hazudunk a sminkkel. Most komolyan azt hiszik, hogy gyárilag zöld alapon ezüst pöttyös a szemhéjunk?