A Lady Chatterley szeretőjét tizenhárom-tizennégy évesen láttam először. Fogalmam sem volt, hogy miről szól a film, a cím alapján valami romantikus történetre számítottam. Egyszerű, minden pénteken este volt vetítés a kultúrházban, az összes mozit megnéztem, hát erre is elmentem. Szerencsére rendesen elsötétítettek, így senki sem láthatta, ahogyan elönti a pír az arcomat, majd lassan lekúszik a vörösség a nyakamon át a mellkasomra. Gyakorlatilag tátott szájjal bámultam az Oliver Mellorst játszó Nicholas Clayt, ahogyan pucéran fürdik az erdő közepén. Átéreztem a leskelődő lady izgalmát, ő a béna férje mellett a szex hiányától volt kiéhezve, én a kamaszkortól voltam túlfűtött. Korábban persze láttam már meztelen férfit, anyámék ágyneműtartóban rejtegetett Playboyaiban, meg néha a tévében, de az teljesen más volt, mint ez a sztriptíz. Az erdész lassan, aprólékos mozdulattal beszappanozta, lesikálta bőrének minden centiméterét, biztosan nagyon poros lett a favágástól, mert vagy öt percig tartott, majd leöntötte magát egy dézsa vízzel. A kamerával ráközelítettek, ahogyan a napbarnított combján lassan, cseppenként csordogál a víz. Ennyire gyönyörű testet még sohasem láttam.

A puncim lüktetett és lángolt, amikor a valódi szex jelenetekhez értünk, már nem bírtam magammal, szorosan összeszorítottam a combjaim, és a farmerom cipzárjára nyomtam az ujjam. Igyekeztem nem mocorogni a recsegős széken, és kizárni a külvilágot, a fiúk Sylvia Kristel melleire és fenekére tett megjegyzéseit. Sikerült, egyszer csak az egész testem remegett, a bugyim teljesen lucskos lett. Szerencsére a film még jó sokáig tartott, egyébként meg mindenki hasonló állapotba került tőle, mikor végre felkapcsolták a villanyt, senki sem akart a másikra nézni. A pornónézésre rákaptam, de mos már csak egyedül, vagy a pasimmal nézem, bár itt is volt ciki esetünk, mikor az Igazgatóval leszbi pornóra indultunk be, és a prezentációján véletlenül ez a videó indult el a laptopján másnap reggel. Egyébként most megjegyzem, nincs valóságértéke azon kutatásoknak, amelyek az emberek pornónézési szokásaiból következtetnek a szexuális irányultságukra. Sosem azt nézem, amit szívesen csinálok, vagy amire vágyakozom. Azt csupán az elmémnek vetítem le. És a pasimnak mondom el, Kutyuska megőrül tőle.

Később megvettem az eredeti, D. H. Lawrence könyvet, de valahogy nem nyűgözött le annyira, mint a film anno. Pedig a regény 1928-as megjelenése óriási botrányt kavart. Firenzében jelent meg magánkiadásban, az amerikai és angol hatóságok mégis elkobozták, a szex nyílt ábrázolása, és a szerintük túlságosan nyílt, trágár beszéd miatt. 1960-ban a Penguin Kiadó ismét nekifutott, Angliában jelentette meg az eredeti változatot. Hat hét alatt kétmillió példányt adtak el belőle. A kiadót viszont beperelték obszcenitás és pornográfia vádjával. Az ügyész azt kérdezte a tárgyalás során, vajon ez olyan könyv-e, amit az esküdtszék tagjai szívesen látnának a feleségük vagy lányuk kezében? Az ítélkező bíró felesége készített egy borítót damasztból, ezzel fedte le a borítót, hogy senki se láthassa, mit is olvas a férje. Most a Sotheby’s aukciós ház elárverezi ezt a bíró által forgatott példányt, a kikiáltási ára 15.000 Font. A kiadó egyébként megnyerte a pert.

Ahol fát vágnak, fűrészpor is van.